Amikor egy demokratikus jogállamban a hadsereg tagjai belső körlevélben kapnak burkolt vagy nyílt politikai útmutatást, nem csupán egy szabályszegés történik – hanem az intézményi bizalom alapjai inognak meg. Márpedig pontosan ez történt a Magyar Honvédség esetében, amikor kiderült: a katonai belső levelezőrendszeren keresztül „tájékoztatták” az állomány tagjait a kormányközeli „Voks2025” kampányról.
A 444.hu, a HVG és más szerkesztőségek által megszerzett, és hitelesnek tűnő belső levelek tanúsága szerint a honvédség – akár szándékosan, akár engedékenyen – politikai üzenet terjesztőjévé vált. A „Voks2025” ugyanis nem csupán egy technikai jellegű szavazásra hívja fel a figyelmet, hanem egyértelműen Ukrajna EU-csatlakozása, migrációs ügyek és más, aktuálpolitikai témák mentén mozgósít, egyetlen, kormányzati álláspontot tükröző nézőpont mentén.
Ez a lépés több szempontból is súlyosan aggályos.
Először is: a honvédség politikai semlegessége nem opcionális.
A magyar Alaptörvény és a honvédelemről szóló törvény is világosan rögzíti: a Magyar Honvédség politikai tevékenységtől mentes, pártoktól független, az ország védelmét szolgáló fegyveres erő. A katonai eskü része a pártatlanság, a szolgálat önálló politikai vélemény-nyilvánítást kizáró jellege. Amikor a parancsnoki lánc bármely pontjáról olyan információ jut le az állományhoz, amely egy kormányzati kampány támogatására buzdít, ez nem „értesítés” – hanem utasításként értelmezhető politikai presszió.
Másodszor: a kampány tartalma nem semleges.
A „Voks2025” nem technokrata felmérés vagy választási gyakorlat, hanem egy ideológiailag élesre húzott, szimbolikusan is megterhelt akció. Olyan kérdéseket tematizál, mint Ukrajna jövője, az EU belső politikája, és a migráció, amelyek a külpolitikai és katonapolitikai döntések szempontjából is érzékenyek – különösen egy olyan ország esetében, amely NATO-tagként elvileg a nyugati egység része.
Harmadszor: ez az akció aláássa a katonák és a társadalom közötti bizalmat.
Amikor a hadsereg láthatóan beáll egy politikai kampány mögé – még ha formálisan nem is kötelező módon –, a közvélemény joggal kérdőjelezi meg a katonai intézmény függetlenségét. Ezzel nemcsak a honvédség belső erkölcsi rendje sérül, hanem az ország biztonságát garantáló utolsó, pártok felett álló szervezet becsülete is.
Ráadásul nem is az illetékes szervezeti egység járt el.
A belső e-mailt – sajtóinformációk szerint – a Honvédelmi Minisztérium Tervezési és Koordinációs Főosztálya küldte ki. Ez azonban nem csupán ízléstelen, hanem szabályellenes is lehet. A „30/2022. (VII. 29.) HM utasítás a Honvédelmi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata” alapján a Tervezési és Koordinációs Főosztály fő feladatai a honvédelmi és védelmi igazgatás stratégiai előkészítése, koordinálása, valamint nemzetbiztonsági ügyek és közigazgatási tervezési feladatok támogatása. Politikai mozgósítás vagy bármiféle állományszintű kommunikáció a választói kampányokkal kapcsolatban nem tartozik sem a hatáskörébe, sem a feladatai közé.
Ez felveti a kérdést: milyen döntés született, és milyen szintről, hogy egy jogszabályi felhatalmazással nem rendelkező szervezeti egység mégis ilyen típusú, politikailag terhelt üzenetet küldhetett ki?
Ruszin-Szendi Romulusz nyilatkozatai csak megerősítik a problémát.
A korábbi vezérkari főnök már korábban is hangot adott fenntartásainak a pártsemleges katonai irányítással kapcsolatban, most pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a honvédség belső levelezésében konkrét politikai irányultság mentén buzdítják a katonákat a „megfelelő” szavazásra. Ha ez valóban így van – és a kiszivárgott belső levelek erre egyértelmű bizonyítékként szolgálnak –, akkor nem pusztán párbeszédre lenne szükség, hanem felelősségre vonásra is, különösen azon vezetők esetében, akik ezzel megsértették a hadsereg politikai semlegességét.
Mert holnap akár más üzenet is jöhet.
Ha ma „csak” egy szavazásról van szó, holnap már demonstratív jelenlétről, vagy akár egyes pártok támogatásáról is lehet szó. A katonai parancsnoki lánc politikai célokra való használata nemcsak etikátlan – de veszélyes precedens.
A katonák nem pártkatonák. Az állomány nem kampánycsatorna. És a Honvédség nem kommunikációs eszköz – hanem a nemzet védelmének utolsó biztosítéka. Ha ezt feláldozzuk, nem marad más, csak lojalitás a párt iránt – nem pedig az ország iránt.
