Jelen írás kizárólag rendőrszakmai szempontból vizsgálja a 2025. évi Budapest Pride felvonulás tiltásával és tényleges megtartásával kapcsolatos történéseket.
A rendezvény politikai vagy társadalmi igazolhatóságát nem tárgyalja, és nem minősíti a résztvevők szándékait, céljait. A cél az, hogy szakmailag megvizsgáljuk: hogyan viszonyult a rendőrség a saját döntése végrehajtásához, és milyen következményekkel járt ez az állomány, a jogbiztonság és a rendőri tekintély szempontjából.
2025 júniusában a Budapesti Rendőr-főkapitányság jogerősen megtiltotta a Budapest Pride felvonulás megrendezését, közlekedési indokokra hivatkozva. A szervezők azonban bejelentették: ennek ellenére megtartják a rendezvényt, rugalmas útvonalváltoztatással. A felvonulás végül meg is történt – több mint 200 000 fő részvételével, minimális rendőri biztosítás mellett. A tiltás így pusztán papíron maradt meg, annak végrehajtása elmaradt, sőt tiltott volt.
Rendőri mozgósítás a végrehajthatatlanság árnyékában
A biztosítás lebonyolítása rendkívüli humánerőforrás-igényt jelentett, különösen annak fényében, hogy az esemény formálisan tiltva volt. A rendelkezésre álló információk szerint:
- A teljes ország területéről vezényeltek rendőröket Budapestre,
- Összesen mintegy 1200 fő rendőr állt rendelkezésre,
- Kiegészítésként a Terrorelhárítási Központ (TEK) 260 fővel vett részt a biztosításban,
- A hiányzó kapacitásokat még a Büntetés-végrehajtás kötelékéből is próbálták pótolni.
A szolgálatot teljesítő állomány többnyire 2–3 fős csoportokban, mellékutcákban várakozott, látható rendőri jelenlét helyett elzártan. A parancs egyértelmű volt: mindenfajta tömegoszlatás tilos.
A tiltás egyrészt szólt a politikának, másrészt pedig szerintem nem kell magyarázni, hogy a kevesebb mint 1500 rendőr mire lett volna elég egy ilyen tömeggel szemben.
Ez a gyakorlatban azt jelentette:
- A tömeg mozgását a rendőrség nem irányította, csak követte,
- Az állomány sem feloszlatásra, sem korlátozásra nem kapott felhatalmazást, maximum igazoltathattak.
- A biztosítás inkább tűnt passzív jelenlétnek, mint aktív közrendi beavatkozásnak.
Politikai kontroll és operatív központosítás
A biztosítás szakmai irányítása gyakorlatilag kikerült a BRFK operatív döntéshozóinak kezéből. A nap folyamán a BRFK épületének -2. szintjén (központi irányítóterem VIP szoba) tartózkodott Pintér Sándor belügyminiszter, aki információk szerint „kézi vezérléssel” irányította a rendőri biztosítást. Ez példátlanul közvetlen politikai kontrollt jelent egy operatív rendőri művelet felett.
Ez a központosított irányítás:
- Eltávolította a felelősséget a végrehajtó parancsnokokról,
- Fokozta a végrehajtó állomány bizonytalanságát,
- Megfosztotta a rendőri vezetőket a szakmai mérlegelés lehetőségétől.
A döntések így nem a helyszíni tapasztalatokon, hanem politikai szempontokon alapultak, miközben a parancsok végrehajtását a frontvonalban lévő, információhiányos állományra bízták.
A tiltás végrehajthatósága kérdéses volt
Joggal vetődik fel a kérdés: kivitelezhető lett volna-e egyáltalán a tiltás végrehajtása?
A decentralizált, mozgékony, részben spontán demonstráció forma miatt a tömeg fizikailag nem volt könnyen elzárható vagy feloszlatható, különösen nem erőszak alkalmazása nélkül. A rendőrség így vélhetően egy olyan helyzetbe került, ahol vagy kockázatos tömegoszlatást hajt végre (mint később kiderült ehhez nem volt meg az ereje), vagy csendben visszavonul.
Ez viszont új problémát vet fel: miért született meg akkor egy olyan tiltó döntés, amit a rendőrség operatívan nem tudott vagy nem akart végrehajtani?
A következmény: intézményi hitelvesztés
A jogszerű döntések következetes végrehajtása a rendőrszakma alapja. Ha a rendőrség saját döntését sem hajtja végre, az aláássa a hatóság tekintélyét, következetességét és kiszámíthatóságát.
- A társadalom jogkövető tagjai számára elmosódik a jog és a gyakorlat határa,
- A hatósági tiltások komolysága relativizálódik,
- A rendőrség végrehajtói megbízhatósága kérdésessé válik.
A látszat szerint a rendőrség vagy csak kommunikációs célból tiltotta meg a rendezvényt, vagy politikai utasításra nem hajtotta végre saját határozatát. Mindkét eset káros.
Morális károk az állományban
Egy átlag rendőr a következő helyzetben találta magát:
- Többórás szolgálatot teljesít egy olyan rendezvény biztosításán, amelyet a saját szervezete tiltott meg,
- A vezetés nem engedélyezte a tiltás végrehajtását, és ehhez nem is voltelég ereje,
- A rendőr jogi és szakmai ellentmondásba kerül saját munkájában.
Ez morálisan rendkívül romboló hatású. A rendőri hivatás alapja a kiszámítható, következetes parancs és elvárásrendszer. Ha ez elvész, az állomány lojalitása, hivatástudata és belső motivációja tartósan sérülhet. Ennek hatásai hosszú távon jelentkeznek a rendőrség működésében, fluktuációjában, és közbiztonsági teljesítményében is.
Konklúzió: önfelszámoló működés
A 2025-ös Budapest Pride ügyében a rendőrség saját maga hiteltelenítette a saját döntését. Szakmailag nézve:
- Nem a rendezvény megtartása volt a probléma,
- Hanem az, hogy formálisan megtiltották, de mégsem hajtották végre a tiltást, és főleg, hogy ehhez még csak elegendő erőt sem mutattak fel.
Ez az ellentmondás nemcsak a közbizalom, de a rendőrség belső stabilitása szempontjából is kártékony. Ha egy szervezet olyan döntéseket hoz, amelyeket nem hajlandó vagy nem képes végrehajtani, az előbb-utóbb saját működési alapjait számolja fel.
🟦 A rendőrség a jogrend szolgálatában áll, nem politikai taktika eszköze. Csak akkor képes betölteni közrendvédelmi feladatát, ha döntései világosak, végrehajthatók és következetesek. A 2025-ös Pride nem e minta szerint zajlott le – és ennek következményeit az intézmény még sokáig viselni fogja.
