A TISZA párt belépett a pártépítés időszakába, ez minden ilyen szervezet életében egy kritikus pont. Ez lehet egy jól felépített szervezet, de ezzel saját magát is megfojthatja. A TISZA esetében ez hatványozottan igaz. Jelentkező bőven áll rendelkezésre, de talán a magyar politikai élet legszínesebb csoportosulása. Ha valaki figyelemmel kíséri a social network megnyilvánulásokat hamar rájön, hogy a „párttagság” egyértelműen kizárólag a FIDESZ leváltásában ért egyet. A megnyilvánulások stílusából, pedig tisztán látható, hogy a szélsőségektől a békeharcosig mindenki jelen van a társaságban. A „tagság” nemhogy nem koherens, de sokszor gyökeresen ellentétes elveket vall.
És az idő szorít. A kezdeti lelkesedés hamar elpárolog, ha az emberek úgy érzik, hogy nem történik előrelépés, és a párt „beleül” az eredménybe. De nézzük a problémákat egyesével.
A káderhiány: bár jó és demokratikus módszernek tűnik, hogy a tagság szavazza meg az EU parlamenti képviselők személyét, ez egy előre borítékolható eredményt hozott. Az nyer akinek több követője van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha Pamkutya indult volna a választáson, akkor ő nyeri meg. A másik probléma, hogy a népszerűség egy dolog, és egy másik dolog a politikai megjelenés. Egy témákhoz hozzászólni képtelen, vagy félreérthetően nyilatkozó „arc” olyan szinten tudja rombolni a párt népszerűségét, hogy az a bukásához vezethet. Ezt láttuk az egyébként tapasztalt MZP esetében. Ezt a folyamatot nem lehet siettetni, mert a kapkodás előbb utóbb automatikusan ahhoz vezet, hogy a referenciarontó „feloszlatás” és „elhatárolódás” eszközéhez kell nyúlni. Ez pedig szintén erodálja a szervezetet.
A Róka fogta Csuka esetével állunk szemebe, mégpedig azért, mert már a kezdeti lépésekkor ki lett mondva, hogy „régi bútordarab” nem kerülhet a párt vezető rétegébe. A vezető réteg kifejezést lehet árnyalni, de a sajtó hozzáállásából tisztán látható, hogy nagyítóval fogja figyelni, a megjelenő TISZA tisztségviselőket. További szűkítő tényező, hogy a „jó politikus” definíciója a több nyelven beszélő, a világ legjobb egyetemein tanult, fiatal. Ezek kétségtelenül fontos erények, a probléma csak az, hogy ezzel az 50 év feletti társadalmi réteg kiesik, illetve pont olyan akit a TISZA párt nem szívesen fogadna a sorai közé, mert a kivételezett elithez köthető ha megfelel a kritériumoknak. Másik kérdés, hogy egy itthon tanult, nyelveket nem tudó alsó középréteghez tartozó buszsofőr elfogadná-e ezt a fajta intellektust, mint vezetőt. Szerintem nem. Másodpercek alatt alakulna ki a párton belül egy elitellenes hangulat, aminek már tapasztalható előjelei voltak a TISZA eredményvárójában. A hajón lévő társaság, és a rakpartiak két jól elkülöníthető csoportot alkottak.
Az ideológia: Illetve az ideológia hiánya. Az eddigi a „nincsen jobb, nincsen bal, csak magyar” szlogen használatával volt magyarázva. A programban az oktatás, és az egészségügy fókusszal, két olyan populáris témára támaszkodva folyt a kampány, ami valóban gyenge pontja a Fidesznek. A meredekebb témáktól nem hogy tartózkodott Péter, de az adminok segítségével egyenesen cenzúrázták. Ilyen volt a sorkatonaság kérdésköre, ahol a Discord topik törléséig megfigyelhető volt a megosztottság. A védelmi igazgatást kizárólag az óvóhelyek hiányába, és az elzárkózás a fegyvergyártástól témakörében érintette, a katona elbocsájtások, és Csád témaköre említés szinten volt jelen. A két kérdéskörből látható, hogy védelmi igazgatási szakértője Magyar Péternek nincs.
Az óvóhelyek ugyanis önkormányzati hatáskörbe tartoznak, már a Katasztrófavédelem sem foglalkozik velük, tehát ez nem kormányügy. A fegyvergyártás összemosása, a háborúpártisággal, szintén olyan, mintha valakit azért vádolnánk agresszióval, mert rácsot szerel az ajtajára. A másik két témakör pedig kampányhúzó lehetett volna szakmai indoklással. Persze utólag könnyen okos az ember a tény, hogy egy valóban embert próbáló kampány egy apró szeletét kritizálom, ami az összképet értékelve valóban nem szép dolog. Pusztán az a célom vele, hogy az ideológiai megosztottságot szemléltessem. A TISZÁNAK ki kell alakítania egy tisztán látható koherens ideológiát, ami mögé be tudnak állni az emberek. Ez pedig az előző fejezetben leírtak miatt cudar nehéz lesz.
A pártépítés: És elérkeztünk a legfajsúlyosabb témához a tagság kérdésköréhez. Elsőként nézzük, hogy mire is használja a tagságát egy párt. Alapvetően a helyi jelenlét biztosítása a feladata, a párt ideológiai nézetének a népszerűsítése, és olyan megmozdulások szervezése helyi szinten ami ébren tartja a közfigyelmet. Ezen kívül nem elhanyagolható a tagsági díjakból származó jövedelem, ami a pártműködést teszi lehetővé. Sok mindent meg lehet oldani aktivistákkal, de egy szórólap, vagy irodabérlet pénzbe kerül. A párt struktúrája, célszerűen a 106 országgyűlési választókerülethez kell igazodnia, ami azt jelenti, hogy ennyi alapszervezetre van szükség. Egy választókerületi szervezetben mindenképpen van egy elnök, aki összefogja a tagságot, és nem árt 1-2 politikai munkatárs aki a szervezésben segít. Ezen szint felett már lehetnek átfedések a funkciók között, de vigyázni kell, mert könnyen előfordulhat, hogy összecsúsznak a feladatok. A következő szint a megyei szervezet, és a megyei elnök. Ez már nem igazán működik aktivistaként, mert valóban sok munkával jár, és „teljes embert kíván”. Nagyobb pártok használnak vezetést régió nagyságban (Észak Magyarország, Tiszántúl, Budapest stb.) a feladatok célszerű leosztása miatt. Ez már az igazgatói szint. Fő feladatuk a párton belüli elkerülhetetlen feszültségek elsimítása, és a politikai irányvonal betartása. Ezen kívül természetesen választások esetén mindhárom szint végzi az operatív feladatokat. Ezen szervezetek felett van az országos elnökség. Ez a szint képviseli a pártot, nyilatkozik különböző kérdéskörökben, és ez tulajdonképpen a párt „arca”. Ez a réteg fogja képviselni a pártot. Ha ezt mind összeadjuk, akkor tisztán látható, hogy itt már jó pár száz emberről beszélünk, akiknek össze kell dolgozniuk. Ehhez jön még hozzá egy háttérben működő szakértői gárda (kabinetek) akik a különböző területek szakmai kérdéseivel foglalkoznak, és információkkal látják el az országos elnökséget, és legfőképpen tartják a kapcsolatot a szakmai külvilággal. „Maratoni gátfutás” hasonlat illik ide.
A Fidesz:
Még a kampány elején érezhető volt, hogy Magyar Péter a megnyilatkozásaiban külön választja a Fideszt a tagságától, és ehhez próbált következetesen ragaszkodni a beszédeiben. Ez egy idő után inkább egyre kevésbé sikerült. Más a Fidesz megítélése a tagság körében. Ott a népszerűségi listán kb. a földcsuszamlás és a cunami között szerepel. Ez pedig igen nagy problémája a pártnak, ugyanis bármekkora eredményt ért el, az tisztán látszik, hogy ez kevés egy országgyűlési választás megnyeréséhez. A social network felületen tapasztalható retorika, és az ehhez társuló média, együttes hatására a Fidesz szavazók összezártak. Tény, hogy vesztett a szavazóbázisából, de az én meglátásom szerint közel sem annyit, ami elegendő a kormányváltáshoz.
Ez viszont a Tisza egyértelmű célja. További probléma, hogy az elkövetkező egy kvázi politikamentes időszak nem kedvez a nagyobb akcióknak ami komolyabb társadalmi réteget mozgathat meg. Most a csendes politizálás időszaka következik, ami a Tisza esetében, mivel csak Magyar Péter az ismert arc, visszaüthet, méghozzá az elhasználódás képében. Hiányzik a pártból több személy, de legfőképpen olyan arcok akik tükrözik a nyugalmat, és a hitelességet. És ennek a rétegnek a megtalálása a legnagyobb probléma. Ebbe már több párt is belebukott, illetve nulla eredményt könyvelhetett el. Ilyen a mai politikában Vona Gábor 2RK mozgalma, és a MEMO. Az egyik esetben az emberek jóérzésére, és a „9 pontos kiáltványra” apellált a kampány. A második esetben „Milliárdos Megoldás – Ingyen Laptop”. Az eredmények azt bizonyítják, hogy mindkét módszer gyakorlatilag eredménytelen volt. Az viszont tisztán látható, hogy a két párt listavezetőivel, sok szavazó az MTV vitán találkozott először.
Összegzés képen megállapítható, hogy az elkövetkező hónapok kritikusak lesznek a Tisza párt életében. Kettős feladat a pártépítés, és a pártpolitikusok megtalálása a mai magyar közéletben komoly feladatnak tűnik, de a Tisza már okozott meglepetést.
