Esettanulmány
Bevezetés
Ez az esettanulmány egy súlyos családon belüli erőszak történetét mutatja be, amely egy nő gondolataiból bontakozik ki. A családon belüli erőszak gyakran észrevétlen marad, de hatásai pusztítóak lehetnek mind a felnőttek, mind a gyerekek számára. Az alábbi történet egy nő szemszögéből meséli el, aki kétségbeesetten próbálja megvédeni magát és gyermekét a folyamatos bántalmazástól.
A Kezdetek
A történet elején egy boldog családról olvashatunk. A nő és férje együtt örültek gyermekük születésének, boldogan figyelték, ahogy fejlődik. A közös élmények és az egymás iránti szeretet határozta meg mindennapjaikat.
„Nemsoká hazaér. Rettegek, megnézem a gyereket, alszik. A szép napokra gondolok, mikor megszületett, boldogok voltunk, esténként együtt néztük, ahogy alszik. Büszkék voltunk, mikor mászni kezdett, mikor elindult. Szerettük őt és szerettük egymást.”
A Romlás Kezdete
A nehézségek akkor kezdődtek, amikor a nő nem talált munkát, és a gyermek is gyakran betegeskedett. A férfi, aki addig dolgozott, egyre kevesebb időt töltött otthon, majd amikor a nőt kirúgták, a családi dinamika még inkább megváltozott.
„Mikor romlott el, nem tudom. Talán amikor nem találtam munkát, a gyerek folyton beteg volt, ő sosem volt itt, dolgozni járt. Kirúgtak, mert sokat voltam itthon a gyerekkel. Kellett a pénz, hát ő vállalt többet.”
Az Alkoholizmus és a Bántalmazás Kezdete
A férfi egyre többet ivott, először otthon, majd már máshol is. Az alkoholizmus fokozatosan átvette az irányítást az életében, ami a munkahelyi teljesítményére is kihatott. Végül elbocsátották, és ez volt az a pont, amikor először megütötte a nőt.
„Elküldték a cégtől, dühös volt, akkor ütött meg először. Azt mondta, az én hibám, én tettem tönkre.”
A Helyzet Súlyosbodása
A család helyzete tovább romlott, amikor a férfi nem talált állandó munkát, és új, negatív hatású baráti körbe került. Az asszony hiába próbálta kérlelni, hogy hagyja abba az ivást, a férfi csak kinevette és megalázta.
„Jöttek az alkalmi munkák, az új barátok. Kértem, ne igyon, könyörögtem, kinevetett, közölte, örülj, hogy hazajárok, te senkiházi, te meg a kölyköd tehettek mindenről.”
Segítségkérés és Kétségek
Az asszony kétségbeesésében a családsegítőhöz fordult, ahol azt a tanácsot kapta, hogy hagyja el a férjét, jelentse fel, és adja be a válókeresetet. Azonban az anyagi bizonytalanság és a támogatás hiánya miatt nehéznek találta ezeket a lépéseket.
„Jó, de hova, miből, hogyan? Nincsenek szüleim, nekem csak a gyerek van, nincs pénzem albérletre. Ajánlottak ügyvédet, de miből? Behívták, beszéltek vele, ott is őrjöngött. Mikor hazajött, megvert, napokig nem tudtam felkelni.”
A Döntés Kényszere
A helyzet egyre elviselhetetlenebbé vált. A férfi erőszakossága miatt az asszonynak választania kellett: vagy feljelenti a férfit és elmenekül, vagy elveszíti gyermekét a hatóságok közbeavatkozása miatt.
„Ha megtudja, megöl, mindkettőnket. Beszéltem a rendőrséggel, azt mondták, tegyem meg a feljelentést, de ők nem tudnak megvédeni. Ha megteszem a feljelentést, menekülnöm kell, ha nem, elviszik a gyereket.”
Az Elkeseredett Lépés
Az esettanulmány végén az asszony már annyira fél és retteg a férjétől, hogy elhatározza: megvédi gyermekét és saját magát bármi áron. A férfi ismét agresszív módon érkezik haza, és az asszony kétségbeesésében úgy dönt, hogy véget vet a bántalmazásnak.
„Hallom a lépteit, káromkodik az ajtó előtt, engem szapul. Félek, nem gondolkodom, kiveszem a kést a fiókból. Nem fogod bántani, nem engedem meg, többé nem….”
Következtetések
Ez az esettanulmány rávilágít a családon belüli erőszak súlyos következményeire és a bántalmazottak gyakran kilátástalannak tűnő helyzetére. Fontos, hogy a társadalom megfelelő támogatást és védelmet nyújtson azoknak, akik ilyen helyzetben vannak. Az erőszak elleni küzdelemben elengedhetetlen a közösség, a hatóságok és a segítő szervezetek együttműködése, hogy a hasonló tragédiák megelőzhetők legyenek.
By: Viky
