Leírni is nehéz ezt az összeget. 1 311 050 000 000 forint. Egybillió-háromszáztizenegymilliárd-ötvenmillió. Ennyiről szóló, kilenc évre szóló keretszerződést kötött közvetlenül a választás előtt a Honvédelmi Minisztérium és a Jászai Gellért-féle 4iG — a megállapodás április elején hatályba is lépett.
A szerződést március közepén, egy hónappal a választás előtt írta alá Jászai Gellért cége és a Szalay-Bobrovniczky Kristóf irányítása alatt álló tárca. A megállapodás tárgya: Magyarország minősített időszaki vezetés-irányítási rendszerének digitalizációs fejlesztése. Hogy ez pontosan mit jelent, azt senki sem tudhatja meg — a Honvédelmi Minisztérium a honvédelmi törvényre hivatkozva nem hozta nyilvánosságra a részleteket.
Az összeg léptéke önmagában is sokatmondó. Meghaladja a 2026-ra tervezett összes társaságiadó-bevételt, és megközelíti a Budapest Airport visszavásárlásának költségét. Az egészségügy érdemi fejlesztése, több ezer iskola felújítása, tízezer kilométer útépítés — mindez belefért volna. Ehelyett egy titkosított megállapodásban landolt, egy olyan cégnél, amelynek védelmi leányvállalata tavaly mindössze 12 milliárdos árbevételt termelt — vagyis a keretszerződés elvileg az adott cég 109 évnyi bevételének megfelelő forgalmat biztosíthat számára a következő kilenc évben.
A 4iG nem véletlenül nőtt ekkora óriássá. Az elmúlt évtizedben szisztematikusan kapott állami megbízásokat, jogszabályi könnyítéseket és kormányzati hátteret — a NER kedvenc informatikai cégévé vált. Most, hogy a Fidesz elvesztette a hatalmat, a szerződés azt jelenti, hogy immár Orbán vigyázó tekintete nélkül is folyamatos állami bevételhez juthat a védelmi iparban nagypályássá váló Jászai-cég.
Az új kormány ezt a szerződést is örökölte — Magyar Péter már jelezte, sem ezt, sem a hozzá tartozó 30 milliárdos előlegszámlát nem fogják automatikusan kifizetni, és a megállapodást felül fogják vizsgálni. Ez azonban nem elegendő. Minden részletet nyilvánosságra kell hozni: mit tartalmaz pontosan a szerződés, milyen teljesítési feltételek mellett fizethető ki, és ki engedélyezte a választás előtti hetekben, a hatalom alkonyán. Joggal merül fel a kérdés: ez nem egyszerűen egy üzleti megállapodás volt — hanem a rendszer utolsó, bebetonozott mentőöve, amelyet a közpénzből finanszíroznak majd éveken át.
Mindent ki kell vizsgálni. Senki nem viheti magával következmények nélkül azt, ami a magyar emberek pénze.