szabad24.eu
Ma véget ér valami, amit Orbán Viktor soha nem akart volna befejezni. Megszűnik a háborús veszélyhelyzet, és vele együtt az a rendeleti kormányzási rendszer, amelyet hat évvel ezelőtt vezettek be, és amelyet azóta egyetlen napig sem engedtek el — mert túl jó volt arra, hogy elengedjék.
Térjünk vissza az elejére. Mert ezt nem szabad elfelejteni.
2020 márciusában, a koronavírus-járvány első hullámának elején az Országgyűlés rendkívüli felhatalmazást adott a kormánynak. Rendeleti úton lehetett kormányozni, a parlamenti ellenőrzést félretolták, az időbeli korlátokat eltörölték. A világ többi demokratikus országa is bevezett korlátozásokat — de aztán vissza is vette azokat, amint a veszély enyhült.
Orbán Viktor nem vette vissza.
Amikor a járvány alábbhagyott, jött Ukrajna. Amikor Ukrajna valamelyest stabilizálódott volna retorikailag, jött a gazdasági válság. Mindig volt valami. Mindig volt egy ok arra, hogy a veszélyhelyzet megmaradjon, a rendeletek szaporodjanak, a parlament pedig díszletté váljon.
Hat éven át Orbán Viktor egyetlen tollvonással dönthetett olyan kérdésekben, amelyekhez normális körülmények között törvényhozás, vita, nyilvánosság és ellenőrzés kellett volna. Mindezt a saját állampolgárai feletti hatalomból csinálta — miközben azt mondta, hogy védi őket.
Mit jelent a veszélyhelyzet valójában?
Azt jelenti, hogy a kormány rendelettel felülírhat törvényeket. Hogy az Országgyűlés szerepe formálissá válik. Hogy az állampolgároknak nincs érdemi beleszólásuk abba, milyen szabályok szerint élik az életüket. Hogy a sajtó, a civil szféra és az ellenzék bármennyit tiltakozhat — a döntés már megszületett, rendeleti úton, a Karmelitában.
Ez nem demokrácia. Ez egy demokratikus köntösbe bújtatott egyszemélyi döntési mechanizmus, amelyet a Fidesz nem kényszerből, hanem tudatosan tartott fenn azért, mert kényelmes volt. Mert a félelem kormányoz, nem az érv.
A félelem mint kormányzati eszköz
Orbán Viktor rendszerének egyik legtisztábban azonosítható vonása az volt, hogy a lakosságot folyamatos fenyegetettségérzetben tartotta. Bevándorlók. Soros. Brüsszel. Háború. Gazdasági összeomlás. Genderideológia. A lista végtelen volt, és szándékosan volt végtelen.
A veszélyhelyzet ebbe a logikába illeszkedett tökéletesen. Ha az ország állandó veszélyben van, az emberek nem kérdőjelezik meg, hogy ki és hogyan dönt. Ha állandó veszélyben vagy, hálás vagy annak, aki állítólag megvéd — még akkor is, ha ugyanő az, aki a félelmet termeli.
Hat évig tartott ez. Hat évig élt a magyar társadalom abban a tudatban, hogy rendkívüli idők járnak, és rendkívüli intézkedések szükségesek. Közben a Fidesz elverte az uniós pénzeket, eladósította az országot, szétrontotta az egészségügyet és az oktatást, és mindezt rendeletekkel tette — ellenőrzés, vita és számonkérhetőség nélkül.
A parlament hat éven át díszlet volt
Nem túlzás. Az Országgyűlés, amelynek a törvényhozás és a kormányzat ellenőrzése lenne a feladata, hat éven át lényegében közjáték volt a rendszer működésében. A döntések a Karmelitában születtek, a szavazás az Országházban csak a pecsét volt.
Az ellenzéki képviselők interpellálhattak, kérdeztek, tiltakoztak — mindez a levegőbe ment. A veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás mellett a parlamentnek nem volt valódi hatalma. Ez volt a szándék.
Ma visszatér a normalitás
Ma, ezzel a nappal, ez véget ér. Nem drámai robbanással, nem egyetlen nagy pillanatban — csak csendesen, ahogy a hatalom visszakerül oda, ahova való: a törvényhozásba, az intézményekbe, az állampolgárok felé felelős kormányzatba.
Magyar Péter visszaadja a parlamentnek azt a szerepet, amelytől Orbán Viktor hat éven át megfosztotta. A rendeleti kormányzás megszűnik. A veszélyhelyzet véget ér. Az embereknek többé nem kell félniük attól, hogy egy ember tollvonása felülírja a törvényt.
Ez nem kis dolog. Ez az egyik legfontosabb pillanat az elmúlt hat évben.
Ne felejtsük el, mit csináltak
Könnyű lenne most előre nézni és megfeledkezni arról, ami volt. De nem szabad. Az Orbán-kormány hat éven át rendkívüli hatalommal élt — és ezt a hatalmat nem a magyarok védelmére használta, hanem a saját uralmának fenntartására. A veszélyhelyzet nem az embereket védte. A Fideszt védte.
Rogán Antal titkosszolgálatai rendeleti úton kaptak hatásköröket. A sajtószabadságot rendeleti úton szűkítették. A gazdasági döntéseket — köztük olyanokat, amelyek közvetlen közelről érintették a Fidesz-közeli oligarchákat — rendeleti úton hozták meg, parlamenti vita és nyilvánosság nélkül.
Mindez most véget ért. Hat év után a magyar állam visszatér az alkotmányos normalitáshoz.
Soha ne feledjük, hogy miért kellett ehhez hat év.
