A Honvédelmi és Rendészeti Bizottság legutóbbi ülésével veszélyes határt lépett át. Ahelyett, hogy a honvédség politikamentes, szakmai működésének védelmezője lett volna, a testület most eszközzé vált – egy olyan politikai gépezet részévé, amely már nem is titkolja: a hadsereg sem védett a pártpolitikától. Ez a fordulat nemcsak szakmailag sértő, hanem a katonai közösség számára is megalázó.
A bizottság munkáját régóta beárnyékolja a politikai többség egyoldalú akarata, de a mostani fellépés már nem pusztán pártos – hanem nyílt támadás a honvédség belső rendje és hitelessége ellen. Az ülésen nem született határozat, nem volt jogilag megalapozott állásfoglalás, mégis a testület kormánypárti elnöke – Kósa Lajos – a sajtónak úgy nyilatkozott, mintha ítéletet hirdetett volna. De nem a bizottság, csupán egy politikai akarat nevében.
Ez nemcsak a szakmai etikát sérti – ez szimbolikus arculcsapás minden katona számára, aki a hivatását politikán felüli küldetésként éli meg.
A Magyar Honvédség a NATO tagjaként nemzeti és nemzetközi bizalmi tőkéből él. Ha ez a bizalom megrendül, nemcsak a magyar katonák, hanem szövetségeseink is elbizonytalanodnak. Mi marad egy hadsereg szakmaiságából, ha a politika tetszése szerint formálja a vezetését – ha a döntéseit nem szakmai, hanem pártközponti szempontok határozzák meg?
A jelenlegi hozzáállás rombolja Magyarország hitelét a NATO-partnerek szemében. A katonai együttműködés alapja a szakmai függetlenség és a stabilitás. Ezt sodorja veszélybe minden olyan politikai akció, amely belső ügyeket kampánytémává silányít.
A Honvédelmi Bizottság szerepe világos kellene, hogy legyen: őrködni a honvédség fölött – de nem beleszólni a parancsokba. Ehelyett most olyan képet mutat, mintha egy politikai különítmény lenne, amely kész saját katonáit is támadni, ha az hasznos a kommunikációs harctéren.
Ez nem csupán a katonai vezetés demoralizálását jelenti – hanem azt is, hogy a parancsnoki lánc bármelyik tagja ma már attól is tarthat: ha nem felel meg egy politikai elvárásnak, holnap a sajtóban találja magát, megbélyegezve.
A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat emlegetése ebben a kontextusban különösen veszélyes játék. Ha a hírszerzés munkáját – még ha burkoltan is – politikai szempontok torzítják, akkor nemcsak a katonai titkosszolgálat, hanem az egész védelempolitika válik kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná.
Ez már nem szakmai vita, hanem rendszerszintű veszély: ha a katonai vezetés nem érezheti magát politikai támadásoktól mentesnek, az egész haderő bizalma meginog.
A honvédség nem politikai játékszer. Katonáink nem pártokra, hanem a nemzetre esküdtek fel. És most azt látják: akiknek védeniük kellene őket, azok fordítanak ellenük fegyvert – nem a szó hagyományos értelmében, de legalább olyan romboló hatással.
A Honvédelmi és Rendészeti Bizottság munkáját ezek után nem lehet többé jóhiszeműen szakmainak nevezni. Az ítéletet nem a volt vezérkari főnök ügye mondja ki rájuk, hanem saját tetteik – amelyek sajnos már nem a honvédelem ügyét, hanem pártközponti érdekeket szolgálnak.
A honvédség nem lehet hadszíntere belpolitikai csatáknak. Mert ha a bizalmat mi magunk roppantjuk meg, nem az ellenség győz – hanem mi veszítjük el azt a háborút, amit a katona a becsületért és a haza szolgálatáért minden nap megvív.
Szerző: Balogh Zoltán
