Úgy mondják, hogy a politika, és a becsület nem összeegyeztethető fogalom. Ezt nap mint nap tapasztaljuk itt Magyarországon, és külföldön egyaránt.
Naponta cikkek ezrei jelennek meg a médiában politikusokról, kivétel nélkül vádló, vagy kritizáló tartalommal. Hazánk politikai elitje, egy probléma esetén, a kimagyarázás, agyonhallgatás, legrosszabb esetben a beáldozás technikáját alkalmazza, egy konkrét ügy esetén. Erre a közelmúltból számtalan példát említhetnék, de nem akarok beállni egy hosszú sorba. Mint szakíró a korrekt kritikát jó, és előre mozdító dolognak tartom, ha betartjuk a pártatlanság szabályát.
És jött a pedofilügy, ami megmutatta ismét, hogy a politikusok mire képesek a túlélésük érdekében. De mit lehet várni tőlük, mondaná az egyszerű ember.
És ebbe a politikai mocsárba gázolva, egyszer csak nekimész egy sziklába.
Ez az érzés fogott el, amikor először olvastam Csomós Miklós Főpolgármesterhez írott levelét.
A Bizottsági jelentés az alsó képre kattintva olvasható:
Mi ez?
Bennem lehet a hiba, sérült a szövegértésem. Egy volt Fideszes politikus vállalja a felelősséget a pedofilbotrányért „PONT”.
Egy mozdulattal söpri le a teljes politikai palettát. Nem magyarázkodik, nem kertel, nem hárít. Számomra merőben idegen hozzáállással még bocsánatot is kér az áldozatoktól.
Teszi ezt úgy, hogy az ügy végeredményére nem volt befolyása, és mégis vállalja a felelőséget.
Ilyet még felidézni sem lehet a magyar politikában, nem volt rá példa, és merőben idegen a mai közélettől. Ráadásul a levél dátumozás (április 24.) ami a botrány csúcspontja volt.
Nehéz szavakat találni, az érzésre, ami bennem munkál, és önkéntelenül felmerül bennem a gondolat.
Milyen lenne a HAZÁNK, ha minden politikusnak ilyen gerince lenne?
