Ne Ítélj Elsőre! (Megrázó)

Szirénára kelek. Hurrá jól kezdődik a hétvége, hajnal 4. villog a mentő az ablak alatt. kávét főzök, káromkodom, aludnék még, újabb autók érkeznek. Megvilágosodom: baj van! Kimegyek a teraszra, lenn dolgoznak a mentősök egy nő zokog, a fa mellett áll valaki, nem látom jól, tán a szomszéd a hetedikről, az a szigorú arcú, nem jut eszembe a neve. Rágyújtok és bámulok, jönnek a katasztrófaturisták, lassan egyenként szivárognak elő, mint a kellemetlen emlékek.

Az egyik mentős feláll, a fejét fogja, telefonál. ahogy ellép meglátok egy tornacipőt, felismerem, tegnap este láttam a liftben, a kölyöké, aki mindig kedvesen köszön, még meg is dicsértem, szuper darab. NEEEM, az nem lehet!! Mennyi lehet 15? 16?

Bámulok tovább értetlenül, a mentősök a zokogó nőt próbálják nyugtatni, a fickó a fa mellett nem mozdul, nézi a tornacipőt. Gépeket hoznak, rohannak újabb mentő jön. A szemem megtelik könnyel, nem értem, mi történt, baleset? Kopognak. Kikóválygok az ajtóhoz pizsiben, a kávés csésze még a kezemben.  Ella az a szomszéd kislány, zokogva esik rám. Aztán üvölt:

-Meghalt, érted? megölte az az állat! – Nem értem mit mond, zokog tovább. Átölelem, a kanapéhoz viszem, könnyes szemeiben borzadom ül. Vizet hozok neki, lassan csillapodik, aztán ömlik belőle a szó:

– Ákossal egy suliba járunk, kiskorunk óta együtt megyünk, jövünk. De most meghalt érted???? Mert elmondta, mert felvállalta!! Érted?

Nem, nem értem, próbálom nyugtatni, folytatja: 

• Ő zenél, gitározik, meg kosarazik is, mindig jól tanult, mindenki szereti. Tavaly mikor kezdtük a gimit elmondta szerelmes, a nyáron ismerkedtek meg kosártáborban, a fiú újpesti. Boldog volt, csak mesélt. A baj ott kezdődött, amikor elmondta a szüleinek, hogy szerelmes. Az anyja zokogott, az apja kikelt magából, azt mondta ő nem buzit nevelt, fejezze be ezt a divatmajmoskodást, legyen férfi.  Az anyukája azt mondta ez betegség, majd ő keres szakorvost meggyógyítják.  Orvoshoz vitte, pszichológushoz rángatta, eltiltották a fiútól. Egy darabig találkoztak titokban, aztán a srác feladta, továbblépett. Ákos csendes lett, már nem zenél, kosárra sem jár, szürke lett. 

Tegnap azt mondta elege van beszél az apjával, el akar menni a nagynénjéhez Kanadába. Éjjel hallottam, hogy kiabálnak, ráírtam, azt hajtogatta elég volt, vigyázzak magamra, írtam még, hívtam. Aztán már csak a sikítást hallottam, az anyja volt. Ákos kiugrott az ablakon….. most már szabad.Folynak a könnyeim, a rendőrök egy sátrat húznak fel, az anyukát most rakják a mentőbe, sikít. A szigorú ember ott áll a fa mellett, a kezében fél pár tornacipő, zokog. Senki nem néz rá, innen a földről senki