Zúg az agyam, nem tudom mit csináljak. Jó volt ma vele lenni, sokat beszélgettünk mindenről. Megfogta a kezem, azt mondta, ne parázzak, minden rendben lesz. Mikor megcsókolt, azt hittem, elájulok. Szeretem. Tervezgettünk az egyetemet, a nyári munkát, a nyaralást… Neki olyan egyszerű, a szülei elfogadják.
Tavaly mutatott be, nagyon féltem. Ő nevetett rajtam, azt mondta, ne parázzak, csípni fognak. Remegve mentem fel a lépcsőn, az anyukája nyitott ajtót, mosolygott és megölelt. Az apja a nappaliban ült, meccset nézett.
- Á, a herceg személyesen. Dobd le magad kölyök, ugye te focizol? Végre lesz kivel meccset nézni!
Aztán megláttam őt, ahogy jön felém, nem tudtam, mit tegyek. Hozzám lépett, megcsókolt, mellém ült azzal a kaján vigyorral az arcán, amit annyira szeretek. Néztük a meccset, és a családomra gondoltam. Az apámra, ahogy meccset néz és üvölti: „Mi van buzi gyerek?!!! Stoplis van a lábadon, nem balettcipő!” Tomira, a tesómra, aki kopaszra borotvált fejjel prédikál a multikulti bűneiről, anyura, aki csendben él köztünk és nincs véleménye, nem lehet. Szeretem őket, de rettegek. Mi lesz, ha megtudják? El akarom mondani, de hogyan? Úgy tudják, a haverom, együtt edzünk, bulizunk. Faggatnak a csajokról, én meg hebegve, bambán üvöltenék!
Gondolok nagyapámra, aki 80 éves, kemény mint a kőszikla, még mindig katonaként él. Nagymuterra, aki dédunokáért nyüstöl. A haverokra, a csapatra, akik sosem fogadnák el. Gyűlölöm magam, miért vagyok ilyen? Selejt, egy hiba. Mit csináljak? Elegem van a hazugságból, megígértem neki, hogy elmondom, hogy felvállalom, de nem merem. Beleőrülök! Szakítsak vele? Mi változik? Attól nem leszek hetero. Volt idő, mikor küzdöttem, mielőtt ő megjelent. Csajoztam ezerrel, ragadtak rám, de semmi nem mozdult. Szeretem a nőket, persze sok nőbarátom van, ennyi.
Mi lesz az egyetemen? Jogra megyek, ott felvállalhatom? Ebben az országban? Nősüljek meg, hazudjak magamnak, egy nőnek, a gyerekeimnek? Komolyan? Húzzunk el innen? De basszus, én magyar vagyok!
Zárószó: A Melegség és Társadalmi Elítélés
A történet jól szemlélteti a meleg emberek belső küzdelmeit és a társadalmi elítélés hatását. Az elfogadás és a megértés hiánya sokak számára mindennapos harcot jelent önmagukkal és a környezetükkel. Az ilyen történetek arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalomnak nagyobb toleranciával és empátiával kellene viszonyulnia az egyének szexualitásához, támogatva őket abban, hogy önmaguk lehessenek, anélkül, hogy félniük kellene az elutasítástól vagy a bántalmazástól. Ez az esetet sokszor kiváltja a fiatalok menekülését külföldre, ahol szabadon megélhetik a szexualitásukat.
